Megtaláltam!

El sem hiszem, négy év után megtaláltam egy számot, amit annak idején agyonhallgattunk. Az volt a baj, hogy egy régi Wan2-s CD-n volt rajta, amit én elkevertem valahova, de most meglett a tokja! Így kikövetkeztetve megtaláltam a zenét is, amit most meg is osztok veletek, mert egyszerűen ISTEN. Az együttes 'Filter', a szám címe pedig 'Where do we go from here?'. Enjoy.

Itt a zene.

Félelem és rettegés Budapesten

Igen, nagy büszkén jelenthetem, hogy túléltem az október hónap 23-i rendbontásokat, melyeket igyekeztem kevésbé profi módon, de annál nagyobb lelkesedéssel, fotók segítségével dokumentálni. Következzen tehát egy hosszabb emlékezés arra a csodás éjszakára..

Kicsit megkésve érkeztem csodás fővárosunkba, így sajnálatos módon csak a Fidesz-nagygyűlés végét kaptuk el Zsolti barátommal. Zuhogó eső, nyugdíjasok tömege, akik az Astoriáról a Kálvin-tér felé kívánják elhagyni a leendő csatateret. A Fidesz korrekt módon óriáskivetítőkön közölte az emberekkel, hogy merre lehet elhagyni az Astoriát azoknak, akik nem szeretnének a továbbiakban a tömeggel vonulni. Mi persze akartunk, mert miért ne. Nem volt még egy idióta ember az ismerőseink között, aki vállalta volna, hogy végig a tömeget követve, egészen a zavargások végéig dokumentálja az eseményeket. De elég az önajnározásból, itt most mások a főszereplők, nem mi. Miután a tömeg elhelyezte a mécseseket és fáklyákat, sokan ismét lemorzsolódtak, mi pedig úgy döntöttünk, hogy az Oktogontól elmegyünk egészen a Kossuth térre, a Lánchídon keresztül. Persze céljaink aljasak voltak, hiszen egy kis balhét akartunk végre. A Kossuth térre érve, bőrig ázva azonban csalódnunk kellett.. Az egész parlament és a tér körbe volt kerítve kordonnal és embereket csak elvétve lehetett látni, azok közül is a legtöbb rendőr volt. Odamentünk hát a közeghez, hogy barátságosan érdeklődjünk az esetleges rendezvények felől a parlament előtt. Bár ne tettük volna, hiszen bájos, ugyanakkor kissé nyers stílusban a következő kérdéseket szegezte nekünk:

-"Nincs jobb dolgotok? Miért nem mentek egy kocsmába, vagy csajozni? Nincsen holnap iskola?"

Nem szeretnék újonnan táptalajt nyújtani a rendőrvicceknek, de hát igen. Van ilyen:) Miután közöltük vele, hogy dékáni szünet van az egyetemen, abba is hagyta a kérdezősködést, mert véleményem szerint nem volt teljesen tisztában a dékán szó jelentésével. No, de mindegy is. Megköszönve a szíves segítséget, továbbálltunk. Közben a kis teamünkhöz csatlakozott Ádám is, akinek ezúton is szeretnénk megköszönni a közreműködését. Ő volt ugyanis az az ember, aki Pécsről, telefonon keresztül tájékoztatott minket, hogy éppen merre járnak a tüntetők, illetve a rendőrök. Kissé el voltunk keseredve, amikor kiderült, hogy feleslegesen gyalogoltunk, de Ádám infói újra életet lehelltek belénk. Kiderült ugyanis, hogy a tömeg megindult a Parlament felé, egészen pontosan az Alkotmány utcához. Kis élelmet és italt magunkhoz véve, egy kapualjban vártuk őket. Meg is jöttek kisvártatva és csatlakoztunk hozzájuk. Hihetetlen élmény volt. Kezdtek szállingózni a bátrabbik fajta, Lonsdale pulcsis, eltakart arcú kopasz srácok is. Éreztem, hogy valami van a levegőben. Legnagyobb megdöbbenésemre a rögtönzött, kocsitetőre épített emelvényen egy cigányképű fiatalember szólalt fel. Szónoki tehetség 0. Azt hiszem több szót nem is érdemel. Ez a rendezvény már a Vóna Gábor féle Jobbikos rendezvények egyike volt, a felszólalók ennek megfelelően útszéli vulgarítással próbálták fanatizálni a javarészt reaktivizált gyugdíjasokból, illetve elégedetlen 40-esekből összeállt tömeget. Furcsa volt például, ahogy egy szélsőjobbos újság egyik újságírója - elnézést az úriember nevét elfelejtettem -, egy magyar költő versét elszavalta, teljes beleéléssel, majd teljesen alpári módon "Takarodjatok innen a büdös picsába!" kijelentésel kívánta kipaterolni az összes politikust. Budaházy, Toroczkai nevek skandálása mellett a tömeg egyre inkább közeledett a Nirvana állapotához. A tömegbe olvadunk teljesen. Ekkor jön a nagy infó! Gyurcsány Ferenc negyed óra múlva beszédet mond az 56'-os emlékműnél! Megindulunk hát Zsoltival az emlékmű felé, egy olyan 80-100 kopasz kíséretében. Újabb fejezete kezdődött e remekbeszabott estének.

A kisföldalattin egy 10 fős skinhead csoporttal utaztunk együtt (megszámoltam őket!). Megvolt egyébként a taktikánk arra az esetre, ha valaki felelősségre vonna, mert se magyarzászló, se árpádsávos lobogó nincs nálunk. Mi kérem alássan a kurucinfo fiatal munkatársai vagyunk és igazolvány azért nincs nálunk erről, mert a rendőrök visszaélnének vele! Node vissza az ünnepségre. Mire odaértünk, kiderült, hogy Gyurcsány Ferenc - abszolút taktikus módon - visszavonta a közszereplést, így is megosztva a radikális tüntetőket, kiknek egyik csoportja az Alkotmány utcában játszott kiszorítósdit a rendőrökkel, másik felük pedig megindult az Emlékmű felé, ahol azonban komoly rendőri erők képviseltették magukat, így megakadályozva bárminemű attrocitást is. Az ünnepség nagyon egyébként nagyon szép volt. Persze néhány idióta itt is játsztota a fejét, de nem vészes. Kicsit leült a buli, éreztük, így Ádámmal felvéve a kapcsolatot kiderült, hogy az Alkotmány utcáról már ki lettek szorítva a tüntetők, de páran még mindig farkasszemet néznek a rendőrökkel. Odamentünk hát, fotóztam is jó sokat - remélem sikerül is belőle valamennyi. Ez amolyan utórengés volt csak az Alkotmány utcai történések után, mégis itt ért minket a legkellemetlenebb élmény. Az elvonuló rendőröknek beszólt valaki, hogy "Ne meneküljetek!", mire azok visszafordultak és átszellemült fejjel a tömegre rontottak. A srácok melletünk álltak. Azt hittem most itt verés lesz, de hál' Istennek, csak a klasszikus "személyitelő"-re került sor. Jobbnak is láttuk odébállni. Hazafelé még csináltunk pár képet az éppen igazoltató rendőrökről, aztán úgy éreztük, lecsengett a mai műsor. Szarrá áztam, de még így is azt hiszem, megérte.

Összegzésként még annyit, hogy a rendőri magatartás kicsit flegma volt, de úgy érzem, hogy aki még 22:00-kor is dacol a rendőrökkel, az megérdemli, hogy elővegyék és mivel aki nem ordibál trágár módon és nem borogat kukákat, annak nem lehet semmi baja, mint ahogy nekünk sem lett. A mostani "balhét" nem is lehet összehasonlítani az előzőekkel, hiszen több rendőr volt, mint tüntető és az események is nagyon hamar véget értek. Talán a bizonytalan tömeg kezd rájönni, hogy ezt nem lehet hosszú távon csinálni. Reméljük. A képek nem sokára meglesznek, néhányat ide is felrakok, persze a személyiségi jogok figyelembe vételével.

Jó éjszakát!

Október 23. - Megúsztam

Kedves kitartó olvasók!

 Semmi sem véletlen, szokták volt mondani, így az sem, hogy most - előreláthatólag huzamosabb időre - visszatérek! Újult erővel vetem magam bele a dolgokba ígérem. 23-a van már, ez pedig minden évben ünnep volt. Sokáig. Manapság inkább már a randalírozókról, sáak és zászlók mögé rejtőző huligánokról szól, semmint az emlékezésről. A mai nap folyamán a FIDESZ nagygyűlést tart az Astorián. Ott leszünk és igyekszem dokumentálni az eseményeket - merthogy állítólag lesznek. Ígéretek és fenyegetőzések már vannak, meglátjuk mi lesz ebből. Én mindenesetre fogom a fotómasinámat és remélem sikerül számotokra nagyszerű életképeket rögzítenem. Gondolkodtam, hogy esetleg kuruc.info hírszerkesztőnek kéne kiadni magunkat, de aztán mégis csak elálltam ettől az ötlettől, mert a másik oldalon a vérszomjas rendőrök ezt nem néznék jó szemmel. Marad tehát az aurea mediocritas, már ha ebben az esetben létezik ilyen. Remélhetőleg nem lesz semmi anyagi- és testi kár vonzata ennek a napnak. Let's hope for the best! Szép álmokat.

Okosabb vagy, mint egy szájbarakott ötödikes?

Utolsó jelentés

Februárban, amikor a "Hannibál ébredésé" -re ültünk be a Corvin mozibe, megfogott ennek a filmnek az előzetese. Ott, akkor éreztem, hogy meg kell néznem, mert valami nagyon jó dolog sülhet ki ebből a sztoriból. "Brench", azaz magyar címén az "Utolsó jelentés".

A film igaz történeten alapszik. 2001-ben fogták el azt a Robert Hanssent, aki 1985 óta információkat adott ki Oroszország fejeseinek, illetlőg a KGBnek. Kém-tevékenysége folyamán több milliárd dolláros károkat okozott az Egyesült Államoknak, valamint több, az amerikaiaknak dolgozó szovjet kém haláláért is felelős. Jelenleg is életfogytiglani büntetését tölti, ahol is a nap 23 órájában be van zárva cellájába.

Ejnye-bejnye, Robert..

Ennyi történelmi kitérő után nézzük is a filmet.

A fiatal Eric O'Neill (Ryan Philippe) minden vágya, hogy végre FBI-ügynök lehessen és ezért rendesen dolgozik is. A hírszerzőknél dolgozik, a feljebbjutás reményében. Felesége, Juliane végig kitart mellette és biztatja a jó öreg Ericet. Egy napon különleges munkát kap az ifjonc: egy öreg róka, Robert Hanssen (Chris Cooper) mellé osztják be, méghozzá váratlan feladattal: figyelemmel kell követnie az ügynök minden lépését, ugyanis az FBI kémkedésre gyanakszik. Leglábbis Eric csak annyit tud eleinte, hogy gyanakodnak... Eric tehát munkába áll, de büdös a meló. A főnök bunkó módon viselkedik vele és a mi szívtipró Ryan barátunk egy darab szarnak érzi magát, amivel a nagykutyák csak játszadoznak. Folyamatosan jelentéseket kell leadnia Hanssenről, de az ügy titkossága miatt feleségének egy szót sem szólhat róla. Sokkal kínosabb helyzetben tehát a jó öreg Eric, mint a Kegyetlen játékokban:( Ahogy telik-múlik az idő, Eric egyre inkább nem érti, mit is keres a mostani munkájában tulajdonképpen. Hanssenről kiderül, hogy hithű katolikus, nagy családja van, az unokái is imádják.. gyakorlatilag tehát idilli életet él. Még egy káromkodás sem hagyja el a száját. Az ifjú titkár fel is van háborodva és számonkéri feletteseit, hogy mégis miért kell ilyen ostobaságra fecsérelni a drága idejét. Ekkor következik az, amire Eric nem számított.. Elárulják neki a részleteket, miszerint a főnöke 85' óta az oroszoknak kémkedik és szexuálisan sincs minden rendben nála, hiszen szereti a kemény szexet és szereti feleségével készített homevideoit az interneten keresztül másoknak is megmutatni. Így tehát rádöbben főhősünk, hogy egy aktatologatás helyett az FBI történetének legnagyobb kémbotrányába csöppen bele, annak is rögtön a közepébe.

A filmben egyébként végig érezhető a feszültség, végig ott van az emberben a félsz, hogy mikor jön rá Hanssen, hogy titkára valójában egy beépített ember. Nagyon jól meg van csinálva az egész, sokszor másodpercek, vagy a hidegvérűség kérdése, hogy elkerülhető a lebukás. Ilyen például, amikor Eric nagy nehezen ráveszi főnökét, hogy beszélgessenek még, ugyanis mindeközben a kocsiját szétszerelték az FBI-osok, nyomok után kutatva. Hanssent azonban nehéz átrázni. Folyamatosan teszteli és figyeli az embereket, így Ericet is és amikor érzi, hogy további kémkedése esetleg bukáshoz is vezethet, feladja a további együttműködést az oroszokkal. Értékeli tetteit és rájön, hogy mit is tett. Ha valaha is kiderül, hogy elárulta saját szülőhazáját, akár halálbüntetéssel is lakolhat. Jó szokás szerint az üveg fenekére néz és elhívja Ericet kocsikázni. Hozzá kell tennünk, a teljesség kedvéért, hogy az FBI Hanssen minden lépéséről és az oroszokkal folytatott titkoslevelezéséről tudott és figyelemmel követte azt, de akció közben akarták elkapni az ügynököt, amivel végleg bekasznizhatták volna. Hanssen egy parkba viszi Ericet, ahol elmebeteg módjára elkezd lövöldözni és közben folyamatosan Ericet faggatja, hogy bízhat-e benne. Miután kishíján meglövi, Eric kifakad. Ordít Hanssennel és senkinek titulálja, remélve, hogy ezzel az oroszoknak folytatott kémkedés folytatására sarkallja. Terve beválik. Másnap reggel a Foxstone parkban elkapják Hanssent, aki éppen egy titkos adatokkal teli csomagot rejt el egy kis híd alatt. A sikeres akció ellenére Eric felesége mellett dönt a karrier helyett és otthagyja az FBI-t. Hanssen letöltendő életfogytiglani büntetést kap, két hónappal nyugdíjba vonulása előtt. A fiatal ügynökjelölt segítségével tehát sikerült megközelítőleg 10 éves munka után börtönbe juttatni az Egyesült Államok eddigi legnagyobb kémsztorijának főszereplőjét.

Thriller/drámakedvelők figyelem! Ez a film kötelező. Hiszen mindamellett, hogy valóságtöltettel rendelkezik, azt kell hogy mondjam, hogy a színészi alakítások, gondolok itt elsősorban Chris Cooperre és Ryan Philippe-re, lehengerlőek. Ezt a filmet nem fogod leállítani, hogy hozz még egy kis pattogatottkukoricát;)

Végezetül egy kis érdekesség:

Ryan Philippe és az "eredeti" Eric O'Neill, aki egyébként az ügy óta ügyvédként praktizál.

Dead Silence 2007, avagy Pinokkió bosszúja.

Egészen a mai nap délelőttjéig nem is tudtam, hogy mi is az a Dead Silence. Megvolt, de nem különösebben izgatott. Azt hittem egy "Élőholtak hajnala" színtű, inkább vígjátékba átcsapó szösszenetről van szó. És NEM! Az idő hasznos eltöltésének céljából utánanéztem hát az interneten és bizony nem arra bukkantam, amire vártam: ez valami olyan film lehet, aminek értelme van és eléggé ki van találva a történet is. A mai horror műfaj abszolút számkivetettje az ilyen. Belekezdenék tehát a történet elemzésébe.

A történet egy nagyvárosban indul. Lisa és Jamie tipikus fiatal házaspár; olyanok, akik meg talán szeretik is egymást. Idilli életük azonban rémálomba csap át.. Kopogtatnak ajtajukon, de mire kinyitják azt, már csak egy csomagot találnak, Jamie-nek címezve. Kibontják hát a csomagot és egy hasbeszélő bábut találnak benne. Némi adalék: Lisa és Jamie egy kisebb városból származnak, ahol ezeknek a bábuknak mítikus jelentőséget tulajdonítottak és megjelenésük bajt és halált hozott az emberekre. Van is miért. Amíg Jamie barátunk ugyanis leugrik egy kis kínaiért, barátnőjét brutálisan kivégzik: nyelvét kitépik, ezzel egyidejűleg állkapcsát is rendesen leamortizálva. Jamie teljesen magába fordul és TERMÉSZETESEN elhatározza, hogy valaki ezért csínyán meg fog fizetni! Jó is ez így, mert ha normális ember módjára maradna a valagán, nem lenne most miről beszélni. A pióca-stílusú nyomózót lerázva, akinek nem mellesleg Jamie az első számú gyanúsítottja, és egy, a fabábú dobozán talált felirat útján elindulva hősünk visszatér szülővárosába, Ravens Fair-be. Itt találkozik rég nem látott apjával, aki kitaszította Őt. Persze a kesőbbiekben erre is meglesz a magyarázat. Jamie elkezdi magánnyomozását és idősebb helybeliektől megismeri Mary Shaw legendáját. Mary Shaw régen egy sikeres színházat vezetett, ahol hasbeszélő bábuival lépett fel. Egyik előadása során egy kisfiú kétségbe vonta, hogy a bábuk valójában beszéltek, nem mintha képesek lettek volna rá, ezért pár héttel később a minden valószínűség szerint nem egészen százon futó Mary brutális módon kivégezte a fiút. Nem találták meg soha, a kis városka lakói csak erősen sejtették az asszony bűnösségét. Így gondoltak egyet és szépen ki is végezték a hölgyeményt, nem tudva, hogy milyen tragédia-sorozatot zúdítanak ezzel a városra. Mary nyelvét kivágták, ajkait pedig felmetszették. Innen jön tehát a halál módjának megválasztása. Mary a rögösebb utat választva a "ha megdobnak kővel, dobj vissza sziklával" mottót választva szép sorban végezte ki az őt meggyilkoló embereket, családjaikat, majd amikor már nem volt kit gyilkolászni, azok rokonait, leszármazottait. Szájízesitőnek egy kép:

Guszti csaj, kétségtelen. Jamie jobbkeze a kutatásban a kisváros boncnoka, Henry, akinek így is van elég baja zakkant feleségével, Marionnal. Az időben előre haladva egyre inkább összerakódik a történet: világos lesz például, hogy Mary Shaw birtokolni képes mindazok hangját, akikkel végzett, egyfajta bábuként használva őket. Szintén fontos adalék, hogy Mary akkor képes a gyilkolásra, ha az áldozat elkiáltja vagy sikoltja magát. Jamie édesapja elmeséli fiának, hogy csak azért zavarta el otthonról, hogy ne érhesse utol végzete, de rájött, hogy azt bizony elkerülni lehetetlen. Ilyenkor képes kivágni a nyelvét, egyúttal biztonságosan eltávolítani az élők sorából. Mindeközben a fiú nyomában van a mindenlébenkanál nyomozó, aki magával akarja vinni hősünket, hogy bekaszniztathassa. Jamie telefonhívást kap és ennek megfelelően a színházba siet, ahol elvileg Henry várja majd. Nyomozó utána, természetesen. Henry ekkora azonban már réges-rég halott. A hangjával játszó Mary végső leszámolásra készül. A színházba érve a két szerencsétlen csak az elmebeteg asszony fabábú-gyűjteményét találja és joggal érezhetik, hogy közel a vég, amikor az egyik mögül előbukkan Mary, akit manapság nem mentene meg semmi attól, hogy a Tokio Hotel egyik tagjának nézzék.

A két szerencsétlen flótás hanyatt-homlok vágtázik, miután Jamie aljas módon felgyújtotta az éppen életre kelni óhajtó fabábokat. A nyomozó elordítja magát, amidőn is leesik a vasszerkezetről, ennek következményeként pedig kilép az élő sorábol. Várható volt, igen. Az azonban kevésbé, ami ez után történik. Észlelve, hogy az öreg Henry bedobta a kulcsot, Jamie visszasiet apja birtokára, ahol már várják őt. édesapja a tolókocsijában ül, lepellel leborítva. Amikor Jamie lerántja ezt róla, válik minden tisztává. Apja teste előrecsuklik és megdöbbenve pillantja meg, hogy az teljesen ki van belezve és benne egy, az apa szeme és szája mozgatására alkalmas fabot található. Egy hús-vár báb. Félelmetes. Kiderül, hogy Ellie-t, apja sokadik feleségét megszállta Mary és így irányította apját.

Ez volt az a rohadt kurva. Az eddig oly strapabírónak tűnő Jamie-nél elszakad a cérna és elordítja magát, ez pedig ebben az esetben ugye egyenlő a halállal és a kipreparálással.. Ő is csak egy bábuként végzi Mary gyűjteménylben..

Összességében azt kell mondanom, hogy pozitív csalódás a film. Egyáltalán nem lerágott csonttal játszadozott a Universal, kimondottan ötletes és egyedi filmet készítettek. Horror-függőknek úgy vélem kötelező darab, de mindenkinek ajánlom.

Parfüm

Már sokak ajánlottak sok évvel ezelűtt is a Parfüm névre hallgató regényt, de valahogy az olvasás nem az én műfajom. Vagy legalábbis nehezen veszem rá magam. Eljött hát az idő, hogy legalább a látványosabb változatát magamévá tegyem. Francia kooperálással alkotott filmről lévén szó, nem számítottam sok jóra, de átlagosra semmiképp sem. A Visszafordíthatatlan című film óta kicsit megfontoltabban állok a francia művészfilmekhez, mert azért jó, művészet, de mindennek vannak határai. Lássuk tehát a mi filmünket. A főszereplő Jean-Baptiste Grenouille egy büdös piac közepén látja meg a napvilágot; édesanyja rendkívül jóarc lévén fiát, akiről azt hiszi, hogy meghalt a szülésnél, a szemétdomb tetejére dobja. Ez volt az első őshiba, ugyanis amikor a kis Jean-Baptiste felsír, az asszonyt elfogják és kivégzik. A kisgyermek ezáltal egy árvaházba kerül, ahol felfedezi különleges képességét, miszerint különösen jól érzi a szagokat és vonzódik hozzájuk. Árvaházi élete azonban csak rövid ideig tart, hiszen pénzéhes nevelőnője eladja a cserzőbe, némi pénz fejében. Hibát követ el, ugyanis hazafelé menet kirabolják és elvágják a torkát. Úgy látszik, tehát, hogy Jean-Baptiste-nak ártani nem feltétlenül kifizetődő dolog. A cserzőben aztán kinyílik a világ a különleges kisfiú előtt: keményen dolgozik és ezért cserébe gazdája, aki mellesleg nem kicsit paraszt, magával viszi a városba.

A városi illatok és szagok kavalkádja bámulatba ejti főhősünket. Egy vöröshajú lány illata messziről vonza Őt, így utána ered. Bár nem akarja bántani a lányt, végül mégis megfojtja, mert az sikítani próbál, amikor a csodabogár közeledik hozzá. Jean-Baptiste meztelenre vetkőztet és végigszagolja teste minden egyes pontját. Na jó, majdnem mindet, mert azért Ő sem volt kíváncsi minden aromára. A gyilkosságot eltitkolva visszatér szállásukra, ahol a gazdája ostorcsapásai várják. Ez azonban nem igazán hatja meg Őt, hiszen rádöbben igazi küldetésére: az illatokat kell megőriznie. Kökvetkező nap némi állatbőrt kell szállítania a környék egyik legpatinásabb, ugyanakkor hanyatló parfümériájának, amelynek egyébként Giuseppe Baldini (Dustin Hoffman) a vezetője és ekkor kezdődik el a bonyodalom. Főhősünk ugyanis kapásból előállítja ebben a boltban a legnemesebb parfümöt, minden recept, vagy próbálkozás nélkül. A tulajdonosnak egyből leesik az álla és kicsenget nem kevés pénzt a fiúért gazdájának. Jean-Baptiste ezután a parfümériában dolgozik és egyre inkább vágyik az illatok megőrzésére; hogy olyan dolgok illatát is eltárolhassa, amiknek gyakorlatilag nem is érezhető semmi nemű aromájuk. Ez még oké is lenne, ha ezen dolgok egyike épp nem a főnök macskája lenne, amit oly buzgón megfőz a fiú. A tulaj ekkor látja először, hogy ifjú tanoncával nincs minden rendben. Jean-Baptiste teljesen belebetegedik, hogy nem tudja az illatokat elraktározni, kis híján bele is hal. Ekkor azonban kompromisszumos megoldásként gazdája elküldi egy másik városba, ahol talán megtalálja a titkok nyitját. Hosszan tartó útján az új város felé rádöbben, hogy Őt valóban észre sem veszik az emberek, mivel nincsen illata. Ekkor határozza el, hogy készít egy parfümöt, amivel végre elnyeri az emberek tiszteletét, megbecsülését. El is kezd dolgozni egy parfümgyárban, de ez csak álca, hiszen éjszakánként ifjú lányokat kap el, testüket bekeni állati zsírral, majd azt lekaparva elkészít egy párlatot, amely napról-napra, áldozatról-áldozatra halad a tökéletesség felé. Az, aki ennek a parfümnek az illatát megérzi, egy pillanatra a paradicsomban érezheti magát. A holttesteket Jean-Baptiste a parfüméria udvarán földeni el. Az egész város pánikban, ördögi gyilkosságokról beszélnek. A püspök kiátkozza a gonoszt a városból, de a gonosz ennyitől nem ijed meg. A következő halott lány a plébánia előtt hever. A városban kitör a káosz. Mindenki újjal mutogat és mindenki potenciális gyilkosnak számít. A város vezetői rádöbbennek, hogy a gyilkos nem erőszakolja meg áldozatait, valami más kell neki. Valami, amit megőrizhet. A gyilkosságok mindennapisága miatt a polgármester ifjú lányával egy szigetre menekül, ahol azt hiszik, nyugvásuk lehet. Szerencsétlenségükre Grenouille pont ezen lány illatát hiányolja még parfümjéből, így utánuk ered. Elrejtőzik, majd amikor leszáll az éj megöli a lányt és a lány illatából készült párlatot belecsöppenti üvegcséjébe, így elkészítve a végső illatot. Az illatot, amivel az egész világot birtokolhatja. Megjelennek a katonák, Jean-Baptiste-ot elvezetik, börtönbe zárják. Kivégzését egy egész város akarja végignézni, elégtételt remélve így szörnyű tetteiért. Ekkor azonban megtörténik a csoda. Az ifú elővesz egy zsebkendőt, rácsöppent egy cseppet a tökéletes parfümből és a textíliát a tömegbe hajítja. Mindenki elveszti az eszét, vetkőzni kezdenek és az egészből egy óriási orgia alakul ki. Főhősünk látja az emberek boldogságát és rájön, hogy Ő képtelen szeretni. Eszébe jut a vörös hajú lány, akit először meggyilkolt. Arcán könnycsepp gördül és nem látja élete értelmét. Másnap reggel. A város közepén lévő téren az emberek meztelenül ébrednek. Szégyellik magukat, gyorsan odébbállnak, nehogy valaki megpillanthassa Őket meztelenül. Jean-Baptiste-ot teljesen elfelejtik. A gyilkosságokért gazdáját teszik felelőssé, mert az Ő udvarában találják meg az ifú hölgyemények holttesteit. És lezárva a téma. A gyilkos visszatér szülővárosába, az undorító piacra. Magára önti az egész fiola parfümöt, amivel egyszerre az emberek annyira elkezdték imádni, hogy elevenen felfalták. Jean-Baptiste soha életében nem volt ilyen boldog. Mos szerették. Megölték, de imádták.

 
Összességében azt kell hogy mondjam, hogy jó film, és bár nincs viszonyítási alapom, szerintem a szerzők képesek voltak a regény színvonalát a filmben is továbbvinni.

Bagoly..

Ballagásomra kaptam Őt, a baglyot, fején a kis kalappal a biztonság és a sikeres jövő mintapéldájának tűnt. Olyan betörhetetlen, vad és mégis méltóságteljes.

Sosem feledem, ahogy a szobám plafonján ringatózott, olykor beleakadva az épp nyíló ajtóba, de soha egy percre sem kérdőjeleződhetett meg betöltött szerepe életemben.

Elég volt azonban egy óvatlan ablaknyitás és eltűnt. Szép lassan tovaszállt, egészen a domb másik oldalára, magával vitte szerencsémet is. Továbbtanulásom megkérdőjeleződött, életem üressé vált. Nem látom Őt. Sohamár. 

Uha. Megnéztem az összes létező Péntek 13 részt. És tudjátok miért? Mert egy állat vagyok. Egyébiránt rádöbbentem, hogy ez a jól strukturáltnak semmiképp sem nevezhető filmsorozat valamennyire társadalomkritika is lehet. Ezek a horrorfilmek két dologról szólnak: vér és szex. Ezzel gyakorlatilag leírnak minket, potenciális filmnézőket, hogy ennyivel tejes mértékben ki is elégülünk. Illetve elégültünk, mert azért mai szemmelnézve jókat lehet kacagni ezeken a filmeken. Mindenesetre érdekes látni, hogy sok színésznek ez a sorozat jelentette igen sikeres pályája kezdetét, hiszen a Péntek 13 sorozatban többek között a pályakezdő Kevin Bacon is felbukkan. Amíg meg nem ölik. Persze szex közben, csak hogy az iménti állításomat alátámaszthassam. Szintén érdemes megfigyelni azoknak a bizonyos bőrlerántásoknak a sorozatát, amit a film készítői véghez vittek. 10 rész borzongás és nevetés egyszerre. Néhány jelenetben valóban vígjátékban érezhetjük magunkat, mintha a kandikamera venne minket és a film alkotói a másik oldalon csak rajtunk röhögnének, hogy "Erre nem számítottál mi?". Érdekes érzések ezek, mert nem tudom mit mondjak a filmsorozatról. Az első része még jó, aztán egyre gagyibb, hogy divatos szóval éljek, de megtekintésre mindenkinek ajánlanám. Legalább távolról is felismeritek a szar horrorokat ezentúl. Végezetül egy piktúra a Jasont egészen a Freddy vs. Jason részig játszó színészről, Kane Hodderről.

Igen, minden kétséget kizáróan mókás fazon:) 

\o/

Ein Männlein steht im Walde..

Jól bevált dolog, hogy ha egy sikersztorit már nem lehet tovább folytatni, menj vissza a gyökerekig, hogy a nézők újabb betekintest nyerhessenek a dolgok, illetve jövőbeli történések előzményeire. Ugyanakkor ezen feladatok mindig sokkal nehezebbek is, hiszem valami olyannak kell megalkotni az előzményeit, ami adott esetben kultusszá nőtte ki magát, és amely filmnek több milliós rajongótábora már habzó szájjal várja a következő részt. Nem volt ez másképp a Star Wars sorozatnál és Hannibal esetében sem. Nézzük...

Lehet hogy a Corvin mozi hatása, de valahogy nagyon jó volt a film. Egyébként is szeretem a filmeket moziban megnézni először; sokkal jobban elgondolkoztatnak. A moziban nem lehet lebambulni, nem lehet nem a filmre figyelni. Furcsa érzés kerít el, amikor moziba megyek, mintha egy más világ lenne, egy hely, ahol furcsa illatot érzek, az emberek parfümjeinek keveredését, a sok hangfoszlányt, ugyanakkor ott van előttem a filmvászon és (hála a modern technikának) a stereo hangzás, amik elrepítik az embert valahova máshová. Jelen esetben 1944-be, Litvániába..

Hannibál Lecter(Gaspard Ulliel) és kishúga, Mischa az erdő szélén játszanak, amikor hirtelen nagy hangzavarra lesznek figyelmesek. Gyorsan hazaszaladnak, ahol szüleik már nagysietve pakolnak fel a szekérre. A nácik elől kell menekülniük, így a nyári lak felé veszik az irányt. Már jópár napja ott vannak, amikor is megjelenik egy orosz tank az udvaron. A katonák csak vízért jönnek, de a felnőtteket kivezetik az udvarra, a biztonság kedvéért. Közben azonban a korábbi Lecter-kastélyban önkényesen állomásozó "náci" hadosztály is forró helyzetbe kerül. 1944-et nem kell senkinek bemutatni, a németeknek és követőiknek menekülniük kellett. Vissza azonban a nyári lakba. Pár német vadászrepülőgép észreveszi az orosz tankot a nyári lak közelében és elkezdenek rá tüzelni. Az oroszok is visszalőnek. A tűzharc során szinte mindenki életét veszti; kivéve Mischa és Hannibal. A két apróság hősiesen harcol a litván tél és az éhség ellen, Hannibal példaszerűen gondoskodik kishúgáról. Egyik nap azonban valakik jönnek.. Egy csapat "náci" tör be a házba, hogy menedékként használja azt. Azért idézőjeles nácik, mert igazából litvánok, akik a nácik közé belépve próbáltak asszimilálódni. A lényeg, hogy a lemészárolt Lecter család minden értékét elégetik, hogy azzal fűtsék a házat, Mischát és Hannibált pedig azért hagyják maguknál, hogy ha esetleg felszabadító csapatok jönnének, elmondhassák, hogy bátor módon megmentették a két kölyök életét. Idó közben azonban változnak a körülmények: beköszönt az igazi hide tél és a katonáknak nincs mit enniük. Végső, elmebeteg ötletként elhatározzák, hogy megeszik valamelyiket a két gyerek kütöl. Mischát választják, mert tüdőgyulladása van és véleményük szerint úgyis meghalna.. A vezér, Grutas egy koponyára mért ütéssel végez a kislánnyal és Hannibal akkor esküszik meg, hogy bosszút fog állni. Itt egy hirtelen ugrás a történetben. Nyolc évvel később Hannibal a kommunizmus idején egy diákotthonban él, a saját házukban, amit a rendszer önkényesen elkobzott. Az ifjú Hannibál nem beszél senkivel, csak éjjel gyötrő rémálmok közepette ordítja brutálisan meggyilkolt húga, Mischa nevét.

Egy éjszaka külön szobába zárják Hannibal Lectert, ahol megtalálja néhai édesanyja leveleit, melyeket Franciaországból kapott. Hannibál megszökik és keresztülmenekül a keleti fagyon, hogy végül Franciaországban rátaláljon Lady Murasakira (Gong Li), néhai nagybátyja feleségére. A férj sajnálatos módon egy évvel az ifjú Lecter érkezése előtt életét vesztette, így az asszony egyedül él birtokán. Örül Hannibálnak, az utolsó rokonnak. A két főszereplő hamar összemelegszik, Murasaki asszony megtanítja az ősi japán harcművészetre Hannibalt. Az ifjú még mindig igen fukaron bánik a szavakkal. Bezzeg a szamurájkarddal! Hannibal nagyon tiszteli nagynénjét és mindent megtesz, hogy ne essék bántódása. Ez az ami egy hentes vesztét is okozza.

A piacon ugyanis elkezdi a hölgy japán származását firtatni és rácsapott a fenekére. Több sem kellett az akkor már kissé beteg Hannibálnak: a férfire ugrott és húsklopfolóval elkezdte péppé verni. A társak a dagadt hentes segítségére siettek, a rendőrség érkezése azonban megmentette Hannibalt. A hentes vesztére. Hannibál ugyanis gondosan megtervezi a bunkó mészáros kivégzését és fegyverként Lady Murasaki ősei kardját választja. Horgászás után brutálisan kivégzi a férfit: egy előre megrajzolt rajz alapján levágja a fejét, fémtálcára teszi és elviszi a japán hölgynek, régi japán mondás szerint ugyanis így végzi, aki sértegeti a másikat. Itt lép be a képbe Popil felügyelő (Dominic West), aki már ekkor sejti Hannibal bűnösségét, de bizonyítani semmit sem tud...

Hannibál elkezdi tanulmányait a francia egyetemen, mellékállásban pedig korboncnok-segédként ténykedik, hogy tanulmányozhassa szenvedélyét, az emberi testet olyan alapossággal, mint csak kevesen tették. Hannibál tanulmányai során találkozik egy szerrel, amit a vádlottaknál használnak: ez a matéria ugyanis segít visszaemlékezni az alanynak. Hannibal úgy érzi, az anyag segíthet neki jobban visszaemlékezni 1944 szörnyű történéseire, hogy bosszút állhasson húga gyilkosain. Sikerül neki. Minden egyes szörnyű részlet előjön legsötétebb emlékei közül: a vadállat módjára viselkedő katonák, azok a tekintetek, a fortyogó vizesdézsa, ami húga kínhalálát jelentette.. Hannibál emlékezetéből rajzolja meg a tettesek arcait és ez alapján kezdi el nyomozásait. Habár Murasaki asszony ellenzi, Ő visszatér Litvániába. A határon tudomást szerez róla Dortlich (Richard Brake), a háborús bűnösök egyike. Értesíti időközben Franciaországban letelepedett társait és Ő maga Hannibal után ered, aki nyomok után kutatva felkeresi a nyári lakot. Mint később kiderül élete legrosszabb dontését hozza a semmiféleképp sem Blend-a-dent mosollyal rendelkező Dortlich, Hannibál ugyanis kikötözi egy fához, ahol társairól faggatja. A kötél végét a ló nyakába akasztja, így a bűnösnek beszélnie kell, ha nem akarja, hogy a paripa szélsebesen elnyargaljon és ezzel Őt gyakorlatilag kivégezze. Már itt is megdöbbentő Hannibál beszélőkéje tanultsága és higgadtsága. Mischa kedvenc énekét (Ein Männlein steht im Walde..) dúdolva faggatja Dortlichot, aki azonban minden információ kiadása ellenére sem kerülheti el végzetét: Hannibal csettint a lónak, az elkezd vágtázni, Dortlich pedig vért köpve és kidülledt, véres szemekkel küzd az életéért; feleslegesen.

Miután Hannibal barátunk egy kis gombapöriként elfogyasztja Dortlich archúsát, belerakja a levágott fej szájába a dögcédulát, amit anno a katonák a nyári lakban hagytak. Az első kipipálva. Mint azt az első áldozat elárulta, a többiek egy Párizshoz közeli kikötővárosban kezdtek új életet. Egy életet, ami nem sokban különbözik az előzőtől: lopnak, gyilkolnak, csalnak. Egykori bajtársuk brutális halála azonban megrémiszti őket. Grutas (Rhys Ifans), aki a Sztárom a párom című bohózatból is ismerős lehet, a gyilkos felkutatására küldi Milkot (Stephen Walters). A litván férfi felderíti a terepet, fényképezi a japán nagynénit és kiderít mindent Hannibalról. Nem teszi azonban elég ügyesen, ugyanis amikor végezni akar az ifú Lecterrel, csapdába esik. Hannibal a hullákat kondenzáló vízbe dugja Milkot, aki megfullad. Kellemetlen halál ez is. Popil felügyelő megjelenik újra és beviszi az örsre "hősünket". Gyerekkkori sztorija hallatán még a sokat megélt felügyelőben is meghűl a vér. Hannibal visszatér és a bosszú további részleteit tervezi. Grutas elraboltatja az oly' szeretett nagynénit, és a telefonban a dögcédulákat kéri a hölgyért cserébe, ekkor azonban az ifjú bosszúálló meghallja, hogy Grentz (Ivan Marevich) fogadójában vannak, ugyanis a férfi madarakat tart ott, akiknek a csiripelése ezúttal a vesztüket okozza. Felkeresi Grentz családját és a gyerekeitől visszalopja azt a karkötőt, amit még Mischa meggyilkolásánál vesznek el tőlük. Hannibal hajlandónak tűnik meghagyni a férfi életét, aki azonban inkább nem él a lehetőséggel, köszöni szépen és átszuratja a fejét egy szamurájtőrrel. Ízlések és pofonok. Hannibal gyorsan Grutasék hadiszállására, egy teherhajóra siet, ahol a simlis banda a piszkos üzleteit bonyolítja le. Sikerül feljutnia a hajóra. Meg is találja Grutast, aki éppen a japán hölgyet kényszeríti különböző csúnya dolgokra. Hannibal belép, de nem veszi észre, hogy mögötte áll Grutas. A gonosz bácsi hátbalövi, azonban az ott tárolt kés megmenti a fiú életét. Ezt persze csak Ő tudja. Grutas azt hiszi, hogy gerincen lőtte, így mozdulni sem tud az ifjú Lecter. Ismét egy nagy hiba. És ismét az illető életébe fog kerülni. Hannibal a földön fekve elvágja a férfi mindkét Achilles-inát, majd a kést a kezébe mélyeszti. Így lesznek elsőkből az utolsók. Grutas gyors halált kér Hannibaltól, ami megtarthatatlannak tűnik, amikor is a férfi elkezdi mesélni, hogy a húga húsából Hannibal is evett, így magát is meg kellene ölnie. Több se kell neki. Hannibalnál elszakad a cérna, belevés egy nagy M-betűt a férfi mellkasába (Mischa) és elkezdi harapdálni az arcát. Közben Murasaki asszonyság jobbnak látta lelépni és már csak messziről látja, ahogy a hajó felrobban. Mindenki azt hiszi, hogy Hannibal halott, csak mi tudjuk, hogy ez csak egy szörnyű pályafutás kezdete volt.. Záró akkordként egy fekete autót látunk Kanadában száguldozni. Hannibal felkeresi az utolsó embert is, aki evett hőn szeretett kishúgából és bár nem mutatnak semmit, Grentz barátunknak sem lehetett egy kellemes halála..

Összességében egy remekül megcsinált filmről van szó, bár túlzás lenne állítani, hogy még az eredetit is felülmúlja, de mindenképpen sikerült a szerzőknek hozni a színvonalat, abszolút a film hatása alá kerültem. A dal, amit pedig Mischa annyira szeretett és amit Hannibal minden egyes gyilkosságnál énekel, még sokáig a fejemben fog motoszkálni...

Ein Männlein steht im Walde ganz still und stumm,
Es hat von lauter Purpur ein Mäntlein um.
Sagt, wer mag das Männlein sein,
Das da steht im Wald allein
Mit dem purpurroten Mäntelein.

Das Männlein steht im Walde auf einem Bein
Und hat auf seinem Haupte schwarz Käpplein klein,
Sagt, wer mag das Männlein sein,
Das da steht im Wald allein
Mit dem kleinen schwarzen Käppelein ?

Hannibál ébredése